2013. december 10., kedd

A verseny 3. fejezet

 

Mik vannak?



Donghae 
     Feltápászkodom a földről, s vállamat fájlalom. Amber egy lenéző fej után nevetésbe kezdett és rám vetette magát. A nagy lendülettől el is estünk és megint... pont ugyan ott bevertem a vállam.
- Amber, szállj már le rólam. Most nem akarok bunyózni - sziszegem fogaim közül; próbáltam lerakni magamról a csöpp lányt, de amilyen kicsi olyan erős is. Szeretem, amikor verekszünk, mindig szoktuk amikor kedvünk tartja, csak miért.... mond miért most kell ezt csinálnia? Szétmegy a vállam.
    Egyik kezemet sikerült kiszabadítanom szorítása alól, így megcsikiztem őt. Arcát tisztán láttam; az őszinte mosolya szembetűnően csillogott. Puha kis bőre ráncokba szegődött szemei sarkában és pár könnycsepp is kiszökött onnan a nagy erőlködésben.
- Kellett neked elkezdeni! - Egy grimaszoló kutyához hasonlíthattam leginkább, ahogy térdeimre emelkedtem s a földön fekvő kis derekán mozgattam ujjaim fel s le... Laza, zöld felsője ficánkolása miatt jóval többet mutatott a kelleténél, lassan már a melltartója is látszott.
     Nyeltem egy nagyot és ismét Luna szavai csengtek a fülemben. Este. Zuhanyzó. Neeem, nem Donghae, most verd ki a fejedből. Ilyenkor átkozom kedves barátomat, hogy az ilyen jó pillanatokat is képes elrontani szimplán a gondolatba férkőzve. Menj innen Luna, most Amberrel akarok lenni és leszek is. Azalatt a pár másodperc alatt, míg agyamban vitatkoztam a semmin, addig a rövid hajú felém is kerekedett az ő helyére taszítva ezzel.
- Ah, ez nem ér!

Amber
    A kis szerencsétlenre nem tudtam huzamosabb ideig haragudni. Fel akart egyenesedni, de akkor eszembe jutott, hogy a régi szép idők emlékére, igazán verekedhetnénk egy jót. Imádtam szadizni és gyömöszölni a srácot. Ezen gondolatok közben, természetesen fancsali képet vágtam, hátha nem vesz tudomást szándékaimról, de elszakadt a cérna és a komolyságom jóízű nevetésbe fordult át. Rám mordult, de valahogy hidegen hagytak az ajkai közt kipréselt szavak.
-Na, mi van? Elpuhultunk, elpuhultunk? - jegyeztem meg csipkelődve. Arcára kicsapódott a fájdalom időszakosan, de nem tartottak sokáig ezek a hullámok, mert a citromba harapott pofit a bársonyos és kedves babaarc követte. Nem volt nála helyesebb férfi… férfi… Na, igen. Nők terén is elég érdekes ízlés párosodott a karizmatikus és megnyerő személyiségéhez, de sose hittem volna, hogy ezt sajnos más irányba is elmondhatom róla. 
   Annyira elméláztam, hogy Donghae kihasználta ezt, és felém kerekedett.
- Ne, ne, kérlek! - kacarásztam jóízűen. - Donghae elég! Nem bírom!
   A fiúnak szemmel láthatóan tetszett a szituáció és kiélvezte minden pillanatát. Mintha csak láttam volna a gondolatait körvonalazódni. „Én nyertem, megint!” vagy „Kellett ez neked, Amber?”. Minden egyes alkalommal ő nyert, mert hagytam magam.
   Érthetetlen okokból elkezdett rákvörös irányba változni az arca színe. Meguntam a játszadozást, és ott hagytam. Felmentem a szobámba körül nézni kicsit. Addig ő odalent fel-alá járkált, mint a felhúzható katona bábuk.
    Megéheztem, nem szerettem főzni, de mivel most csak ketten voltunk ezért rávettem szokásaim felbolygatásához.
- Mit szeretnél enni? - kérdeztem tőle gyermeki ártatlansággal. A levest választotta. Elővettem a zöldségeket és elkezdtem aprítani. Az egyik meghámozott répát, elvette és elkezdte majszolni. Na, igen… a répát. A fejem jobbra-balra ingattam és pislogtam. Kicsit mintha melegebb lett volna a szoba hőmérséklete is az eddigiekhez képest.


Donghae
    Felment.... itt hagyott. Háh... legalább én nyertem. Amber ellenem úgysem győzhetsz, ezt tudod jól, azért is futamodtál meg, mi? A nappali ablaka felé pillantottam, egy gyönyörű szép napos táj tárult elém.
 - Hm, akár csak a filmekben.... - vizslattam egy jó darabig, de akaratom ellenére is Luna férkőzött a gondolataimba. - Ááááh, ne megint... neee kérlek! - fogtam meg hajamat, ahogy elkezdtem szaladgálni a földszinten. Nem gondolhatok arra... nem szabad!

- Mit szeretnél enni? - hangzott el a kérdés, de én egy nagyot pislogtam és rávágtam, hogy levest. Nem nagyon szokott főzetni Amber. Mindig Sulliék oldják meg ezeket a problémákat, ő inkább csak felfal mindent, ami a szeme elé kerül, de mivel meglehetősen gyenge gyomra van, mindig a vécén köt ki egy nagy habzsolás után.
   Elkezdtem kuncogni gondolataimon és kikaptam kezeiből a megpucolt répát. Ráharaptam, mire az szétroppant, akárcsak egy robbanós cukorka az ember foga között. Vetett rám egy "fárasztó vagy" nézést és tovább bíbelődött az ebéd elkészítésével. A széken ülve a sütő előtt állóra tökéletesen ráláttam... Túl tökéletesen. Ahogy vagdosta és darabolta a zöldségeket úgy mozgott teste is. Pici derekáról egyre lejjebb csúszott tekintetem és nyeltem egy nagyot. Fuh... ki kell bírnod, Donghae. Vettem egy nagy levegőt és a félig megmajszolt sárgarépámat felé irányítottam.
- Állj, vagy lövök! - kiáltottam fel és szegeztem rá a répát, mint egy vérbeli kommandós. - Bűnt követtett el hölgyem... Tegye le a kést - mutogattam a pultra és felé közeledtem. Erre ő elmosolyodott és kezét óvatosan felemelte belemenve a játékba. Lassan letette a pultra a vágóeszközt és hátrálni kezdett. - Most próbál meg menekülni hölgyem? Ez nem fog menni - futottam utána, ahogy kacarászva szökött meg a konyhából. - Úgy is elkaplak - vetettem volna rá magam, de a kedvenc bőrkanapémba rúgtam, majd egy nagy eséssel a földön végeztem. Feljajdultam, mikor a kis szökevény már trappolt is felém.

Amber
   A játék közben szegény megsérült. Picit viccesnek találtam, hogy ismét a kanapé előtt fetrengett, mint pár órával ezelőtt, amikor beléptem a nyaralóba. Mondjuk most én voltam a ludas félig-meddig, sportok terén ugyan is picit mindig ügyetlen volt. Felé hajoltam ő pedig könnyes szemekkel nézett fel rám, és széles mosollyal jelezte felém, hogy minden rendben van. Valamilyen csoda folytán találkozott a pillantásunk. Gyönyörű barna szemei csillogtak. Micsoda?! Amber?! Szedd össze magad kislány… elvégre ő Donghae. - M-mond csak - csuklott el hangom a mondat vége felé. - Van férfi ideálod? - Meglepődtem a saját kérdésemen. Mit mondtam?! Javítottam rögtön magam vörös arccal. - Akarom mondani, van női ideálod?


Donghae
   Mi? Ideál? Ez most hogy jön ide? Feltápászkodtam és törökülésbe ülve felé fordultam.
- Miért érdekel? - kérdeztem, de erre csak vállat vont, ahogy ő is elém kuporodott. - Hm... lássuk csak... olyan... Cl féle. Dögös, belevaló és szexi hangja van - soroltam az elvárásaimat, mire Amber csak a fejét forgatta. Egyszer csak egy hangra lettünk figyelmesek.
- A leves!

Amber
   CL?! Komolyan?! Ezerszer jobb vagyok nála. Úgy tűnik a nyelvbotlásom nem vette komolyan. Megnyugtató. A végén még elárulnám magam, hogy tudom a kis „titkát”. 
   De... ezt nem tudom elhinni. Pont CL? Valami, nem is tudom… lightosabbra számítottam. Egy ilyen csajjal, nem igen lehet versenyezni. Mondjuk… ő mindig sminket visel, én meg nem. Ebből következik, hogy nekem jobban áll. Akarom mondani, szexibb vagy ilyesmi mikor felkenik rám a kiló mázat. Hajaj, Donghae.
   Mély féltékenység árasztott el. Nem tudom megmagyarázni az érzést. A dühöm, csak még tovább fokozódott, amikor a fazékban lévő leves kifutott egy szempillantás alatt. Mi jöhet még? Beállít CL vagy… Siwon?! Tenyerembe temettem arcomat és mormogtam magamban.

   Donghae kétségbeesetten és láthatólag összezavartan meredt rám. - Ugye… - néztem rá boci szemekkel -, nem haragszol rám? Én igazán nem akartam elrontani a levest.
Ekkor vettem észre nyafka viselkedésem és egyik pillanatról a másikra komor ábrázatot vett fel arcom. Határozott léptekkel homlokegyenest a telefon felé vettem az irányt és rendeltem magunknak levest egy jókora adag másodikat.
- Egy órán belül hozzák - magabiztosan túrtam hajamba, csípőre tettem bal kezem és vigyorogtam. - Nincs ott gond, hol Amber szorgosan… - Ekkor az a fajankó folytatta a mondatot. Képes volt azt mondani, hogy „falat bont.” Micsoda pöcs.


Donghae
   Elröhögtem magam szerencsétlenségén. Ilyenkor olyan aranyos. A leves odaégett szaga kissé megcsapta orrom, így a dicsekedő Amber felé léptem, akinek be is szóltam közbe.
- Na, és mi lesz a második? Csak nem meglepetés? - tudakoltam volna meg, de ő csak egy legyintéssel fejen is ütött. - Yaaa... Ezt miért csináltad? - ordítottam neki fejemet dörzsölve. Vállamra kaptam a lányt és szaladgálni kezdtem vele az egész házban. A szokásos hülyeségünk csak folytattuk, ahogy szoktuk. A röhögő Amber könyörgött, hogy tegyem le, mert fáj már a hasa, mivel megnyomtam a csontommal. - Na, mi van te szökevény, nem tetszik itt a trónon? - mosolyogtam és az ágyra vágtam, de ő nem engedett el, nem tudta hová is dobom, ezért ijedtében belém kapaszkodva akart megmaradni.
   A hirtelen jött nagy erőtől majdnem rá is estem, de mivel ilyen hiper-szuper gyors vagyok, egyből ki is támasztottam magam. Arcomról a mosoly lefagyott, mikor a nagyra nyílt szemű lány alattam kuporgott. 
    Tisztára, mint a filmekben. Az egész helyzet... tisztára... A verseny, az hogy vesztettünk, a beköltözés, az hogy csak ketten vagyunk, az hogy most itt vagyok felette és még... talán szeretem is őt. Soha nem vallottam be magamnak igazán, de nem is akarom. Arra viszont rájöttem, mennyire aranyos tud lenni, mikor szerencsétlenkedik. Mennyire édes, amikor nekiáll engem szekálni és milyen dögös, mikor főzésbe kezd, még ha el is rontja. Nekem kell ez a lány... talán... szeretni akarom. De... de tudom, hogy én neki csak egy "hyung" vagyok számára. Sem több, sem kevesebb. A tény, hogy nem szeret teljesen elszomorít, ezért mellé huppantam az ágyra. A plafont fürkésztem, míg ő mellettem meg sem mozdulva figyelt.

Amber
   A szívem hevesen kalapált. Micsoda fanservice lehetne ebből. Donghae és Amber. Szép álom… Miközben néztem őt, egyre melegebb lett a testhőmérsékletem. Már a karácsonyi party előtt is furcsán éreztem magam mellette. Valami megváltozott bennem, valami megmagyarázhatatlan érzés. Nem egy fiút, hanem egy férfit láttam benne. Egy igen vonzó férfit.
    Elhatározásra kell jutnom. Nem akarom, hogy a barátságunk egy butaság miatt véget érjen, de nem szeretnék titkolózni előtte. Habár ő is elmondhatta volna, hogy meleg. Itt lebegett a szemem előtt éveken keresztül én még se vettem észre, hogy Siwon a nagy Ő. Egye fene, ennél lejjebb már úgy sem süllyedhetek, miután kicsúszott számon az a bizonyos mondat.
- Mondani szeretnék neked valamit - felültem, a fekvőre meredtem és elkezdtem mondandómat. - Régóta ismerjük egymást, és nagyon közeli barátok vagyunk. Viszont… azt hiszem… sze… - Mondatomat egy csengetés vágta félbe. - Azonnal jövök! Itt a kaja, amit rendeltem!
   Ezzel lerohantam a lépcsőn. Valamiért nagyon nem akar ez nekem összejönni. Pedig itt volt az alkalom, összeszedtem magam, erre a kurva csengő megzavarta a nagy vallomásom.
    Elszaladt az idő. Vacsora közben kínos csend és hullaszag ölelte át a köztünk lévő teret. Nem néztünk egymásra , csak robotok módjára falatozgattunk. Elpakoltam magam után, és elindultam a fürdőszoba felé. Ideje lenne lezuhanyoznom végre. Ahh. Imádok tiszta lenni!


Donghae
   Egy pillanatra fagyott meg köztünk a levegő. Nem értettem, miért lett ilyen, de mit sem törődtem vele behabzsoltam a finom ételt. A második is jó volt szerencsére. Mit is vártam, hisz Amber tudja, hogy imádom a krumplis-csirkét.
   Mikor kicammogtam a mosogatóig, akkor majdnemhogy eltört a tányér, mikor belevágtam egy mozdulattal a pultra. Észrevettem drága társam törölközőt kapott a kezébe. Öh... ugye... ugye nem...?
   Lassan utánalopakodtam. Ez nem... Nem Donghae! Ne gondolj rosszra! Nem szabad. A fürdőszoba előtt tötyörögtem, s fejemet ütve próbáltam kiverni fejemből a gondolatokat. Egy pár sor fel s le járkálás után végül az ajtón végeztem. Füleimet a fadeszkának tapasztottam, hogy mindent minél jobban hallhassak, akárcsak Farkas a Piroskából, de nem sok minden szűrődött ki a hülye vastag ajtó miatt. Már épp elmenni készültem, mikor egy furcsa loccsanásszerű hangot és egy kéjes sikolyt észleltem. Szemeim elkerekedtek... fejemet elemeltem a fától s megráztam.
- Ugye nem? Hát igaza volt Lunának? Vagy... vagy csak képzelődöm? - Alig bírtam pislogni, alig bírtam megmozdulni. Nem lehet... nem lehet, hogy Amber... rám... rám.... élvezkedik a fürdőben!?

2 megjegyzés:

  1. Basszus, ez valami hihetetlen! Imádtam, itt röhögtem, előbb Haen a földön, aztán a répán, a vegéről meg ne is beszéljünk... :-D Az volt egyébként az első gondolatom, de azt hittem, csak én vagyok ennyire perverz. :-D Tetszik, ahogy kialakulnak az érzéseik, nem siettétek el. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem... Én is ilyen perverz vagyok. xD Nem véletlenül súgta ezt Luna Donghae fülébe. xD :D Viccesek a karakterek,mi? :D Nagyon bírtam benne Ambert, mert szereptársam olyan jól le tudja írni a dolgokat. :D Kis cuki. :3 Benne is megvan az, hogy ha olvasod az írását - még ha nem is tökéletes -, élvezed. :D

      Kiri

      Törlés