2014. március 30., vasárnap

A verseny 7. fejezet Vége

 Miért nem bírtátok ki még egy hétig?





Donghae
   Mi a szart csinálhattam én? 
A kezemben fogtam vizes pólómat, majd sóhajtottam egyet. A nappaliba vánszorogtam; a faliórán láttam, hogy már délután kettő van. Mi a szar? Ennyire sokat aludtam? Vagyis azt sem tudom, sokat aludtam vagy sem, mert hogy mikor tévedtem haza, az bizony kérdéses.
- Ya, Amber! - kiáltottam a lány után, hátha neki rémlik valami hazajöttömből. Ki tudja, hogy milyen szerencsétlen voltam az éjszakai és szokásomhoz hívően el nem estem, vagy be nem vertem valamimet egy nagy kiáltás kíséretében.
     Amber nagy szemekkel pislogva bukkant fel a lépcsőházban. Az emeletről jött, majd láttam, hogy szemei megállapodtak rajtam. Nem a fejemen, nem is a csupasz felsőtestemen, hanem a vizes gatyámon.
- Ez nem az, aminek látszik - feleltem, mivel láttam, hogy nagyon furcsán méregetett. Tuti, hogy valami rosszra gondolt. - Csak leöntöttem magma. Amúgy meg - pillantottam a kezemben lévő felsőmre -, te emlékszel, hogyan tévedtem haza, mert én nagyon nem... - néztem fel a lépcső második fokán állóra, aki még mindig bambulva figyelte az ágyékom. - Hahó! Amber, itt vagy? - integettem szemei előtt, mikor az alsó lépcsőfok elé léptem. Egy kicsivel volt csak így magasabb nálam, de így is iszonyatosan aranyosnak találtam.  
   Már megint... megint csak ez jár a fejemben. Nem aranyos! Nem akarom, hogy az legyen. 
Miközben magammal vívódtam, addig Amber kérdőn, vöröses arccal figyelt engem, és akkor... Akkor ötlött a fejembe egy szó.
Szeretlek!
Úr isten! Mit mondtam én? Apró emlékfoszlányok ugrottak be. Pia, Sungmin, Amber hangja, taxi... Szeretlek! 

Amber
"Ya, Amber!", jött a kiáltás lentről. 
   Mi az atya úr isten történhetett megint?! Nem elég, hogy tegnap berúgott mint a szamár, még ma se marad nyugton?! 
- Már megint mi a....?! - haraptam el a mondat végét. Elcsuklott a hangom, amint rápillantottam a másnapos Donghae... khm... gatyájára. Azon már meg se lepődök, hogy fél-pucéran parádézik, mint egy bazári majom, de hogy telibe hugyozza magát, az már kicsit sok. 
   Hosszas méregetés után a fiú szabadkozott. Ez csak víz. Víz, víz víz. Végül is a vizeletben is benne van a víz jelző. Na jó, elhiszem neki.  
   Merengett, miközben a lépcső aljáról nézett fel rám. Így voltunk egy magasak. Nem tudtam, mire gondolt, így bátorkodtam előhozakodni a tegnap estével. 
- Szeretsz? - vontam kérdőre a már fülig elvörösödött srácot. - Szeretsz? Vagy csak kanos voltál és én voltam az első a névjegyzékedben?


Donghae
- Szeretsz? - kérdezte Amber, s piros arca hirtelen komolyra váltott. Teljesen belevörösödtem kérdésébe.
     Hát igaz... Tényleg kimondtam. Tényleg megtörtént, és nem csak álmodtam az egészet.
Annyira zavarban éreztem magam. Amber mindig is ilyen volt. Rákérdezett, ha valami nyomasztotta, de hogy... egy ilyen helyzetben is képes ilyenre... Azt nem hittem volna. - Szeretsz? Vagy csak kanos voltál és én voltam az első a névjegyzékedben?
- Öhm... - meg sem bírtam szólalni. Mondani akartam valamit, valami értelmeset, de nem tudtam semmit sem. Tényleg szeretem... Fontos számomra, de... De ezt még én sem vallottam be magamnak rendese, csak részegen. Neki hogyan állhatnék elő ezzel?
"Persze, szeretlek Amber!" Ez annyira gáz lenne, istenem! 
    Megfogtam magam, sarkon fordultam, és a kanapé háttámlája mögé ültem. El akartam bújni. Teljesen elvette az eszem a kérdése. Itt volt az esély, hogy én megvalljam, mit is érzek, de nem jött ki. Térdeimet felhúztam, majd hajamba túrtam.
- Hülye vagyok - suttogtam magam elé. Hihetetlenül hülye!
    Félve kikukucskáltam a kedvenc bútorom mögül, majd mikor Amber érthetetlen tekintetével találkoztam, egyből visszabújtam a rejtekhelyemre.
    Vá! Ez így nem lesz jó!
Összekaptam magam, az elképzelhetetlen bátorságomat felvakartam a már elásott kútból és ismét lábra álltam.
   Nagy léptekkel Amber elé siettem, majd meg akartam szólalni, de hát miért is ne... akkor sem tudtam.
- Sz-sze - csak dadogtam. - Ahj! Nem érdekel! - Mérges lettem saját magamra; hihetetlenül felidegesített, hogy nem bírtam neki kimondani. Inkább a cselekedeteimre hagytam, hogy kimutassák érzelmeimet.
     Megragadtam törékeny csuklóját s magamhoz rántottam.
Ajkaira hajoltam... Én megcsókoltam őt. Megcsókoltam őt!!! Életemben először! A szívem majd kiugrott saját mellkasomból. Amber le volt döbbenve, ahogy én is magamtól. Vöröslő arccal mozdulatlanul nézett fel rám azzal a gyönyörű szemeivel.
- Ez nem csak kanosság, nem gondolod?

Amber
    Nem éppen a következő reakciót vártam a férfitól, akit szeretek. Úgy éreztem, mintha egy tinédzser pasi állna előttem és el akarna bujdosni szégyenében, az érzelmei elől. Sértve éreztem magam. 
   Hátat fordított és azt hitte nem hallom, hogy miket motyog maga elé. Megfordult a fejemben, hogy inkább felmegyek a szobámba, úgy se érdekes Donghae számára a válasz adás. Ekkor valami nagyon meglepő dolgot tett. 
Megcsókolt. Megcsókolt?! Wow. Nem hittem volna, hogy megéljük ezt a pillanatot. Amióta itt élünk kettesben megannyi alkalom nyílt arra, hogy megtegye és cselekedet helyett mindig tovább állt - kivéve a görbe estéjénél, de az nem számított. Azok a nem létező gyomorban található pillangócskák repdesni kezdtek, amikor megtette. Bár az ez után érkező kérdése elég hangulatgyilkosan hatott de hát, ő Donghae. 
- Nem, nem vagy kanos! Azt hiszem - kuncogtam egy jót. - Minden esetre, én is szeretlek, te buta. Nehéz volt?


Donghae
- Mi? - kérdeztem vissza, majd kaptam egy ütést a fejemre. - Ja, hogy kimondanom? Hisz, ki sem mondtam neked - vigyorogtam, mikor ölelésemet szorosabbra fontam. 
     Nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt a tüdőmből. El sem hiszem, hogy egy hülye szó kiejtése ennyire nehezemre esik. 
    Újabb levegő, majd az a bizonyos szó. 
- Szeretlek - suttogtam Amber füleibe, s egy kisebb puszival kísértem szavamat. Annyira hihetetlen volt az egész. Már azt hittem, hogy... Nem is tudom, mit hittem. Hülye vagyok, az egyszer már biztos.  
    Ajkaim csupasz nyakára tévedtek. Imádom, hogy rövid haja van. Annyira jól áll neki. Ujjaim derekán s hátán játszadoztak; nem bírtam abbahagyni a kényeztetését. Túlságosan is szépnek és gyönyörűnek láttam őt. 
    Finom bőrére csókoltam, majd újból ajkait vettem birtokomba. Túl édes... túl mámorító ez az egész pillanat. 
- Ya! - hallottunk meg hirtelen egy hangot. Mind a ketten szétrebbentünk, s ijedve fordultunk a kiáltás irányába. - Mi a szar? Azt hittem, hogy többet fogtok szenvedni! Miért nem bírtátok ki még egy hétig? Így elvesztettem a fogadásom, ti gyökerek! - mérgesen kapálózott ide-oda Siwon. 
   Mi ledöbbenve figyeltük az elénk táruló alakot; nem értettük, hogy hogyan került ide, és azt sem, hogy milyen fogadásról beszél; olyan gyorsan történt minden. 
- Ja, és Donghae szerencsétlen vagy, hogy nem találtad meg a kamerákat. Mindig elmentél mellettük amúgy - mondta Siwon, majd egy önelégült mosollyal a kedvenc kanapém karfájára mutatott. 
Hogy mi? Mi van? Ez mekkora egy fasz? Fogadás? Kivel? És mindent látott? Ez mekkora egy köcsög. 
- Ya! - ordítottam fel, mikor döbbenetem nem szorongatott már annyira. - Siwooon - dörmögtem nagyon, de nagyon mérges hangon, ökleim is megfeszültek. - Meghalsz! 
- Ajaj - nézett egy nagyot az előttem álló, majd futásnak eredt. 
- Gyere vissza, te köcsög! - szaladtam utána. Én tényleg kinyírom ezt az embert!

Amber
    Imádtam, ahogy foglalkozott velem. Ahogy hozzám ért, ahogy csókolgatott. Minden olyan... tökéletes lett volna, ha nem állított volna be az a majom.
   Szépen csendben végig hallgattam, a párbeszédet, ami Siwon és Donghae között zajlott. 
- Kamera?! Hol?! Végig figyeltetek minket ti szemét állatok?! - Ekkor fejbe vágtam Siwont Donghae-vel egyetemben. 
- Te tudtad mind végig és egy büdös szót sem szóltál nekem?! Te! Te pedig... védd magad! - ekkor tökön rúgtam Siwont. 
   Idegbeteg módjára törtek ki belőlem az indulatok, szerintem teljesen érthető módon. Fogadás... Igen, egy fogadás miatt kerültünk ide. De mi ez a másik fogadás? 
- Bökd ki! - hajoltam a földön fekvő Siwonhoz. - Kivel fogadtál és mire és miért?! 
- Rendben! Csak ne az arcomat! Csak ne az arcomat, kérlek! - Könnyes szemekkel, nagy nehezen felállt és elkezdte. - Emlékeztek a Mikulás partyra? Crystallal akkor fogadtunk, hogy meddig bírjátok anélkül, hogy egymásnak esnétek. Mármint... tök komolyan, rátok kell nézni, oda-vissza vagytok a másikért. Ezért hát egy valóság show szerű otthoni műsort kerekítettünk belőletek. Látta a Super Junior és az F(x) összes tagja. De a lényeg, hogy én arra tettem, hogy kihúzzátok legalább két hétig, Crystal szerint pedig nem. Elég sokba fájtok majd nekem!! 
- SIWON! 
    Egy kisebb fajta kergetőzés után, megnyugodtam. Donghae és én elvégre egymásra találtunk ez alatt a kis kaland alatt. A két csapat pedig közelebb kerülhetett ezáltal egymáshoz. Néhányan elég érdekes módon, de ez már egy másik történet lenne.


 Vége  

 

 

2 megjegyzés:

  1. Na, most már leírok mindent, ami eszembe jut. :-)
    Kezdem a végén, szerintem kicsit hirtelen zártátok le, nekem hiányzott, hogy ne zavarja meg őmet semmi.
    Tetszettek a szavak, azok az idióta gondolatok olyan egyedi humort adtak az egésznek, ami tipikusan te vagy, senki másnál nem olvastam hasonló stílusú ficiket.
    A karakterekt is jól eltaláltátok, Donghae az az édesen idétlen, Amber a határozott és kemény, mégis érzékeny, a lányok a maguk cicababa viselkedésével, Siwon, a köcsög, és Sungmin, a segítőkész.
    A történet elsőre fura volt, de a végére teljesen összeállt a dolog, és nagyom tetszett! :-)
    Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem erre a ficidre, igazán megérte elolvasni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh... :D Tiszta cuki vagy a kis cuki szavaiddal együt. :D
      Hát igen... Szegények mindig meg lettek zavarva... Szóval nem volt se eksön, se semmi. xD De valahogy ez így volt jó szerintem. XD Nem tudom, mennyire ment volna egy hetero történetben ez nekem, bár tény, hogy ezt a párost nagyon-nagyon szeretem. :D
      Oh... Ez az egyedi szöveg nagyon tetsziiiiik. :D Az jó, hogy megvan a saját stílusom, amit mások is felismernek. :D Egyelek meg most már, de tényleg. :D
      Örülök nagyon, hogy tetszett. :D És most hogy így mondod, lehet kéne egy ráadást írni. :D Nem tudom. :D Majd meglátjuk Taylorral. :3
      Nagyon szépen köszönöm a véleményed, jól esett. :D

      Kiri

      Törlés