2014. május 12., hétfő

Sotto voce 8. fejezet (M)


Lay
  Aznap a karjaiban aludtam el, s másnap a karjaiban keltem. Ő még aludt, halkan szuszogott. Olyan nyugodtan és békésen álmodta az álmát... Nekem soha nem volt nyugodt éjszakám szüleim és a köztem lévő viszony miatt. Sokszor álmodtam már azt, hogy apám kirángat az ágyból, majd szétver, anya meg közben engem szid. Bár csak álom is maradt volna, de ezt át is kellett élnem.
  Nem szerettem volna ezzel törődni most, ezért óvatosan kimásztam az ágyból nehogy felébresszem az alvót. Kimentem megmosakodni, majd rendbehozásom után a konyhába mentem, hogy mire ő felkel, addigra legyen reggeli. A hűtő elé álltam, de nem mertem kinyitni; úgy tartottam, hogy akkor kutakodnék a dolgai között, pedig ez csak egy hülye hűtő volt. Gondolom az emberek többsége nyugodt szívvel kinyitotta volna, de én képtelen voltam rá, mert én nem velük éltem. Én csak egy alkoholista apának nem nevezhető egyénnel és egy idegbeteg nővel laktam, aki elvileg az anyám.
   Megráztam a fejem, inkább úgy döntöttem, hogy boltba megyek. Először elmentem pénzt levenni, hogy tudjak a boltban vásárolni és Chanyeolnak is adhassak valamennyit kedvessége miatt.
   Bevásárlás közben csak arra gondoltam, hogyan fogok visszamenni, mivel nincs is kulcsom.
Nagyon hülye vagyok, így fel kell keltenem... - csaptam homlokon magam a húsárus mellett.
   Sikerült rendben visszatalálnom a házhoz, de nem akartam bekopogni. Talán alszik még... Lekuporodtam a bejárati-ajtó mellé egy szatyorral a kezemben, és vártam. Majdnem egy egész órát vártam, miközben gondolkodtam.
   Hogy fogok vele beszélni? Tudja, hogy szeretem... ő is érez irántam valamit... Tényleg ilyen egyszerű lenne az egész? És... azok után, amit csináltunk, mi lesz velünk? Hogy fogom én ezt kibírni? 
   Furcsán telt az a nap. Alig szóltam Chanyeolhoz, nagyon zavarban voltam mellette. Egy szokatlan érzés kavargott bennem mindig, talán azért, mert viszontszerettek, ami velem soha nem történt meg. A reggelinél is kínosan éreztem magam annak ellenére is, hogy ő mosolygott rám. Próbált figyelmes és kedves lenni velem, de nekem akkor is egy picit más volt minden.

    Teltek a napok, és több mint két hónapja laktam már nála. A szüleim azóta sem kerestek meg. Én ki akartam iratkozni az iskolából, de Chanyeol azt mondta, hogy inkább maradjak. Féltem attól, hogy anyáék megtalálnak ott, de legnagyobb meglepetésemre nem jöttek. Lehet azért, mert egy héttel utána, hogy eljöttem felhívtam őket, hogy ne várjanak többet. A határozottság... ennyi kellett volna mindvégig ellenük? Nem is tudom, honnan volt annyi lelki erőm, hogy ellenszegüljek nekik... Rettegtem, ahogy a telefont markoltam a kezemben, de Chanyeol puszta tekintetével képes volt biztatni és azt sugallni, hogy mellettem áll. Bíztam benne... túlságosan is bíztam, ami a vesztemet is okozhatja.
   Az iskola mellett találtam egy állást egy kis csemegeboltban eladóként, ahol hétvégente kellett dolgoznom, amivel kerestem egy kis pénzt.
   Úgy volt, hogy csak pár napig maradok nála, amíg nem találok munkát és szállást. Igaz, részidős munkám volt, de szállást nem tudtam volna fizetni ebből a kis pénzből így iskola mellett. Megszokottá vált, hogy abba a kis házba megyek haza, ami Chanyeol otthona volt. Én is szerettem volna hozzájárulni a rezsi fizetéséhez; mégsem élhettem csak úgy ott ingyen. Végül csak belegyezett ő is abba, hogy a számlák felét legalább én fizethetem.
  Azóta az éjszaka óta a kapcsolatunk is változott. Soha nem jelentettük ki, hogy mi most együtt vagyunk, de mikor hazaértem Chanyeol általában csókkal köszöntött, ami kezdetekben zavarba hozott; most is, de már kicsivel felszabadultabb vagyok. De a csókok és simogatásokon túl nem léptünk. Túlságosan is szégyenlős voltam és nagyon is szerelmes... Mindennap az ő mosolygós arcát, a kócos haját reggelente, az erős, magas alakját és szép ajkait látni jó érzéssel töltött el. Ide szerettem jönni, nem úgy mint abba a házba...
   Itt volt ő, akit egyre jobban szerettem, aki segített nekem élni és létezni. Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy hogyan köszönjem meg neki azt, amit értem tett, vagy hogy hogyan mutassam meg, mennyire fontos lett számomra. Több mint egy éve ismerem, és pontosan azt sem tudom, mióta szeretem őt, de nem voltam képes egyetlen egy jelét sem mutatni annak, hogy valójában hogyan is érezek. Akkor sem tudtam, mikor a gitáróráira jártam, akkor sem tudtam, mikor énekelte nekem a dalt, akkor sem, mikor megcsókolt.
  Nem szerettem ezt az énem, ezért eldöntöttem, hogy hétvégén szeretnék neki nyújtani valamit.
- Chan-chanyeol. - Léptem be a szobába, ahol ő már az ágyán feküdt, de nem volt rajta csak egy nadrág. Elpirultam, mikor belegondoltam, mire is készülök valójában. Lassan lépdelve felé mentem, és befeküdtem mellé az ágyba átkarolva őt.
Chanyeol
   Karjai érintésének érzése testemen mosolygásra késztetett. Minden estét csak ezért a pillanatért vártam, hogy ő itt lehessen mellettem, egészen közel. Ez volt az, ami engem feltöltött minden nap, és ebben az időszakban boldogabban éreztem magam, mint valaha. Kezeit cirógatni kezdtem, és pilláimat automatikusan lehunytam, készülődve az alvásra. Azonban fülemet megütötte Lay alig hallható suttogása hátam mögül: Chanyeol…
   Újból felnyitottam a szemem, és lassan szembefordultam vele, mikor ő azonnal elkapta tekintetét, és zavartabbnak tűnt, mint mostanában szokott.
Talán valami baj van? Már épp kérdeztem volna meg tőle, mikor váratlanul magától ajkamra tapadt, melytől meglepődtem, de testemben azonnal hosszas bizsergés futott végig. Lay karjait nyakam köré fonta, és ajkait lágyan mozgatni kezdte. Én készségesen viszonoztam csókját, ő pedig csak folytatta, amelynek meg is lett az eredménye: nagyon beindultam. Azonban volt valami, ami nyugtalanított. Féltem, hogy Lay csak azért teszi ezt, mert kényelmetlenül érzi magát, hogy hosszú ideje nem történt közöttünk semmi.
- Én… - motyogtam bele a csókunkba -, Lay, neked nem muszáj… - csókolt meg újra -, remélem nem csak azért teszed ezt, hogy - hadartam halkan, de szája újból elhallgattatott.
   Ezután egy picit eltávolodott tőlem, és bágyadtan rám nézett. Most már láttam, hogy kibontakozott magából, és hagyta, hogy eluralkodjon rajta a vágy. Aprócska mosoly bújt meg a szája szélén, mire én teljes széltében elvigyorodtam és mégis csak magamhoz húztam őt. Ez a helyzet egészen más volt, mint bármelyik ezelőtti. Most valóban partneremnek éreztem őt, nem pedig egy olyasvalakinek, akinél nem lehet tudni, mit is akar valójában. Éreztem rajta, hogy pontosan mit tehetek meg vele.
    Lassan, finoman lehúztam róla pólóját, figyelve arcát, de nem láttam jelét annak, hogy ellenvetése volna. Nyugodt szívvel karoltam át testét teljes mértékben, így meleg bőrét az enyémhez tapasztva. Jó érzés volt ennyire közel tudni magamhoz. Lábaink is összekulcsolódtak, csókunk pedig egyre merészebbé vált, egyre többet követelőbbé, és sóhajaink egyre sűrűbbé és hangosabbá váltak. Bátorodtam tovább lépni egy lépést: nyelvemet lassan Lay ajkai közé csúsztattam.

Lay
   Chanyeol csókunk közben akart magyarázni nekem valamit, de nem engedtem neki. Ajkaimmal betapasztottam száját, akárhányszor beszédre nyitotta azt.
Zavarban voltam, rohadtul zavarban, de mikor nyelve átsiklott számba teljesen magával ragadott az érzés. Olyan puha és selymes volt húsos izma, hogy egy percre sem gondoltam, hogy ezt elleneznem kéne. Készségesen hagytam neki mindent. Annyira magával tudott rántani minden érintése: a nyelve vad játéka, a libabőrös bőre, tenyerének apró érintései testemen és… tagja keménysége. Ugyanott végeztük, ahol elkezdtük, mikor ideköltöztem.
   Lihegve távolodtam el tőle; éreztem, hogy szám szélén az ő nyála tapadt. Vágytól már oly feltüzelt tekintettel nézett rám, mire én majd széthasadtam belülről. Észleltem, hogy Chanyeol teljes egészében megfeszült, mikor csupasz bőrén simítottam végig. Lágyabbnál lágyabb csókokat, inkább puszikat hintettem arcára, nyakára. Óvatosan arra késztettem, hogy felüljön az ágyon, mit ő meg is tett. A hátát a hideg falnak nyomtam, majd hüvelykujjammal arca élét cirógattam.
   Nem is gondoltam volna, hogy valaha ilyet csinálok, de ölébe telepedtem s úgy néztem szemeit, amik nadrágomon állapodtak meg. Nem sokkal később kezét is megéreztem ott, ahová annyira tekintgetett, én erre hátraszegett fejjel hajába kapaszkodtam.

Chanyeol
   A mennyekben véltem magam. Lay-t éreztem az ölemben ülni, egyik kezem madzagánál járt, és benne keményedő férfiasságát finoman markolászva kioldottam a nadrágját. Mindeközben ajkamban harapva szívtam magamba Lay élvezkedő látványát, míg a hajamba mart. Húzta, és fájt, de egy pillanatig sem tudott érdekelni, sőt, mintha még jobban be is indított volna a dolog.
   Miután nadrágját lazábbá tettem, könnyed mozdulattal el is távolítottam róla, így már egy szál alsóban ült rajtam. Hajába túrtam, melynek következtében tincsei elképesztően szexi látványt festve összeborzolódtak.
- Gyere ide - dörmögtem neki mély hangomon, és fejét magamhoz rántva ajkaira kaptam, és nyelvemmel mélyen a szájüregébe hatoltam. Csípőmet enyhén mozgattam, ezzel stimulálva őt is arra, hogy átvegye ritmusomat.

Lay  
- Gyere ide - mondta nekem mély hangján. Olyannyira felizgultam már a simogatástól, mikor csípőjét mozgatni kezdte, miközben vadul csókolt, hogy azt hittem egyből elmegyek ott ölében. Márpedig azt azért mégsem engedhettem meg magamnak, hisz… ő még…
- Ah… Cha… - lihegtem ajkaira, mikor megéreztem alfelemhez dörzsölődni kemény tagját.
   Térdeimre emelkedtem, hogy le tudja húzni magáról a ruháját, de míg ő kapkodva, ügyetlenül cibálta nadrágját, addig nyelve mellkasomon időzött el. Egyik mellbimbómra tapadt, mint valami pióca, szívni kezdte azt. Beleremegtem az érzésbe, kezeimmel vállát markoltam. Mikor sikerült lerugdosnia a nadrágot, visszaültetett ölébe.
   Egy pillanatra mind a ketten megálltunk, s egymás szemeibe bámultunk szerelmesen. Hamar el is tűnt a semmit tevés, mert ismét egymás szájában voltunk és kényeztettük a másikat. Chanyeol nagy tenyere fenekembe markolt, majd ritmusosan maga felé nyomta. Engedve neki én is mozgatni kezdtem magam ölében. Halk nyögéseink már sehol nem voltak, annyira élveztük egymás érintését. Hangosodtunk és csak abban reménykedtem, hogy a szomszédok ezt nem hallják.

Chanyeol
   Már odalent is minden azt sugallta, hogy magamévá akarom őt tenni, még hozzá minél előbb. A testem forrt, úgy éreztem, bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Porcikáit újra meg újra végigtérképeztem a tenyeremmel, ahányszor nem szégyelltem. Imádtam nyelvemmel végigszántani hamvas bőrét, kicsalni belőle a nyögéseket, sóhajokat és remegéseket. Jó érzés volt egy ilyen gátlásos, félénk embert ilyen nyitottan, szégyentelenül látni. Alig hittem el, hogy itt ül előttem Ő, akiről mindig is csak ábrándoztam, és sosem hittem, hogy valaha egyáltalán viszont szeret.
   A sors talán kegyes, de ironikus: mindezt annak köszönhetem, hogy őneki rossz otthon. Ha nem így lenne, talán ez az egész sosem történik meg. A boldogságtól ittasan csókoltam meg mellkasát, miközben lassan elkezdtem lehúzni róla is az alsóját. Ez volt már az egyetlen ruhadarab, amely elválasztott bennünket a teljes csupaszságtól.

Lay
  Felpezsdült a vérem, forró volt az arcom és a tagomban úgy lüktetett a vér, mint még soha. Chanyeol lassan elkezdte lehúzni az egyetlen ruhadarabot, ami még fedte testem.
  Egy pillanatra összerezzentem, majd kezére markoltam. Szemeibe néztem, amiben már nem láttam semmiféle aggodalmat; bizalmat és vadságot sugárzott. Homlokomat az övének döntöttem, lehunytam pilláimat, vettem egy nagy levegőt, majd hagytam, hogy végül lekerüljön rólam az a bizonyos szövetanyag is.
    Kicsit megijedtem, mikor először néztem le, de egyből fel is kaptam fejemet, s szorosan behunytam szemeimet. Tényleg nagyon új volt az egész, mindezek ellenére élveztem; ezt nem is kellett bizonygatnom senkinek, mert úgy állt, hogy majd széthasadtam tőle.
   Chanyeol elmosolyodott hirtelen jött tétovaságomon, majd óvatosan puszilgatni kezdte nyakamat, kis idő múlva keze hajamról ágyékomra csúszott. Mikor hozzám ért, nem bírtam tartani magam, vállára fektettem fejem, és úgy szuszogva remegtem ölében. Hallottam, ahogy nagyokat nyelt, ahogy zihált és apró csókjainak cuppogós hangját. Karjaimat keze alatt hátára vezettem, s mikor ujjbegye makkomat birizgálta, akkor körmeim bőrébe mélyesztettem.
-  Baszd meg, Chanyeol! - folyt ki számon a csúnya szó. Nem terveztem ilyet mondani, főleg nem egy ilyen helyzetben, de már nem bírtam idegekkel, hogy tenyere csak szórakozik rajtam.

Chanyeol
  Mikor meghallottam mondatát, rögtön elkuncogtam magam, miközben vállán nyugtattam a fejemet, és tovább folytattam „kínzását”. Rettenetesen élveztem a belőle kihozott reakciókat, és addig-addig húztam, míg nem éreztem, hogy a pengeél legszélén van. Ezután kezemet elvettem eddigi helyéről, majd remegő testét felegyenesítve magam előtt az arcába néztem, mely ki volt pirulva a vágytól. A szemei csillogtak, akárcsak valamifajta fekete gyémántok, ajkain forró levegő járt ki-be apró sóhajaitól. Haja borzas volt, koránt sem az a szégyenlős, „jófiú” Lay képe volt most előttem, mint eddig. Imádtam, hogy ennyire ki tudtam fordítani ebből őt.
  Várakozóan nézett rám, láttam rajta, hogy türelmetlen. Az én vigyorom még szélesebbé vált, és alsó ajkamba haraptam. Direkt nem csináltam vele most semmit, hadd igyam magamba még inkább kielégülésre sóvárgó gesztusait.
- Szeretnél valamit? - búgtam a fülébe.


Lay
   Szeretnék... Nagyon sok mindent szeretnék, de én ahhoz túl szégyenlős vagyok, hogy ezt csak úgy kimondjam. Nem is tudom, hogy kérdezhette ezt meg tőlem... Tudja, esélytelen, hogy válaszoljak, még ha akarnék is.
- Cha... Yeol... - habogtam, nem bírtam rendesen szóhoz jutni, a vágy fojtogatott. Szuszogva próbáltam koncentrálni arra, hogy mit mond, de nem értettem, csak vad mosolyát láttam.
   Az előbb még az ölében ültem, s mikor újra felfogtam, hol is vagyok, akkor a hátam már a matracnak volt feszülve, és Chanyeol forró nyelve mellkasomra barangolt.
- Sze... - dünnyögtem mámorosan a testemben tomboló élvezettől -, ...szerinted... mit... - emeltem fel fejem a puha párnáról, és egyenesen a magasabbik szikrázó tekintetébe néztem -, ...mit szeretnék? - kérdeztem tőle elakadó hangon.
   Nem mertem mondani, de próbáltam egy kicsit előrelépni és kérdezni, hogy ne tűnjek előtte olyan esetlennek. Én tényleg próbálkoztam, de mikor szívott egyet a mellbimbómon, elernyedt kezem, és fejem hátraesett a párnára. A plafonon cikázott a tekintetem, az ajkaim nyitva maradtak, kezeim erős felkarját markoltál, míg nyakamon és halántékomon éreztem, hogy megdagadnak az erek.

Chanyeol
- Csak nem… - mondtam neki félig suttogva, miközben kezemet levezettem oldalán, és lassan férfiasságára csúsztattam, majd ujjaimat egymás után szépen bezárva megmarkoltam, majd húztam rajta egyet elég határozottan, de nem túl hirtelen. - …ezt?
   Eddigi leghangosabb nyögését hallhattam tőle, amely engem is olyannyira felizgatott, hogy felért azzal, mintha ő csinálná épp velem ugyanazt, mint amit én vele. Arcára néztem: szemeit immár lecsukta, szemöldökét összeráncolva várta további mozdulataimat.
  Szinte már nyúlt volna a keze az enyém felé, hogy ösztönözze azt, de mielőtt megtette volna, én már szépen lassan elkezdtem fel-le húzogatni markomat rajta. Ritmusosan, komótosan. Sóhajai szinkronban hallatszottak kezem mozgásával. Ez az egész zene volt füleimnek, a látványa pedig egyszerűen lenyűgözött.
   Élvezkedésemben végignyaltam saját számon, és nedves alsó ajkamba harapva folytattam tovább tevékenységemet. Ezután nyelvem hegyével váratlanul megérintettem férfiasságának legtetejét, mellyel újabb kéjes sóhajt sikerült kihoznom remegő testéből, és kezdtem aggódni, hogy már a hangjától el fogok menni. Nyelvem tevékenységét egyre sűrűbben ismételtem meg, majd számmal egyszer csak birtokba vettem őt.

2 megjegyzés:

  1. Há, én vagyok az első! :-)
    Vá-vá-vá-vá-várjunk csak! Lay tényleg csak néhány napra lért ott szállást, nemde? Ehhez képest már mióta ott van, és... hát az a keserű igazság, hogy ChanYeol mancuskám már az ELSŐ nap letámadta Lay cucuskámat, aztán meg kibír nélküle ennyi időt? :/ Én például az első találkozás alkalmával megrontanám Kait! Há' mé', há' ne mondjad nékem, hogy nem azért kap olyan "enyhén" fél méteres ülepű gatyákat, mert egy normálisba nem férne bele a kis "haverja". Az ilyen pasit nem szabad futni hagyni!
    Hé, ez az én magánéletem... xD
    Khm... akkor tehát végre a két kiéhezett mókus szexi pillantásokat vált egymással a hálóban, és már végre kezdődne az, amikor ChanYeol... nos... nem csak a szájába rakja a nyelvét. Erre mi van? :
    THE END -.-"
    Megöllek... most komolyan? :( Oké, hogy mire én elolvastam ezt a fejezetet, már fenn volt a kilencedik is, de nem illik úgy abbahagyni egy részt, hogy az olvasókat jobban kínzod, mint a szereplőidet! :/
    Gonosz vagy, határozottan.... de nem gond, mert így is nagyon tetszik a fejezet, szóóóval még nagyon sokáig szeretve vagy *-*
    Hár ez a helyzet. Iiiiimádom, ahogy fogalmazol, ahogy kikészíted a két kis majmocskádat ( meg engem -.-" ) meg úgy mindenedet :3 . Cukika komál téged =D
    Jah, egyébként Layt még nem keresték a szülei? A kis mocskok... há' minimum azért elő kéne keríteni, hogy rendesen elverjék, ha már mást nem is! A szülők azért is szülők, bármilyen rosszak, és hát miért lehetne tökéletes szerelem? Ha felbukkan valamelyik ős(ember)xD, akkor a kapcsolatnak vége!
    Úúú... mi lesz a lilencedikben? OwO
    Sziókaa! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában te vagy az első. :3
      A magánéletedet imádom olvasni. xDDD Annyi baromság jön ki belőled, hogy az már hihetetlen. Például azon haltam be, hogy ülepes gatya. xD Jó... most jóóóóó, de Lay is mindig olyanban van... *-* Akkor...? Akkoooor??? Ahhhhh... Yixing jobban kéne, mint Kai... T_T
      Amúgy meg visszatérve, két hónapig csak azért bírta ki Chanyeol, mert az első nap elkattant az agya és utána mondta, hogy addig vár ameddig akar a másik, nem akarta elijeszteni szegény Lay-t, azt meg még jobban szerette volna, ha a másik magától lép. :D
      Éss... az én specialitásom egyike, hogy szeretem ott félbehagyni a dolgokat, ahol tudok kínozni. Imáááááádok kínozni, de meg kell, hogy mondjam Il-joonnal nagyon jó írni. Valahogy egész könnyen eligazodunk egymáson, bár néha nem értjük, mit akart a másik, de ez van. xD Az is inkább nálam van, hogy én vagyok az érthetetlen. XD:D
      Cuki tudja meg, hogy nem csak éééééén fogalmazoooom. :3 Már mondtam, hogy szerepezés pocakocsak. :3 Szóval én csak Lay-t alakítom. Cuki Chanyeolt pedig Il-Joon. :D
      Vigyázz mit kívánsz a szülőkkel kapcsolatban, mert még valóra válik. xDDDD Szóval... olvaaass!

      Kiri

      Törlés