2015. február 19., csütörtök

Semmi sem könnyű 12. fejezet



Édes-keserű vigasz


Menedzser hyung hozott el a kórházból; végre hazaengedtek. Még mindig gyenge voltam a betegségtől, de legalább az infúzió és a gyógyszerek valamennyire kikúráltak, de mégsem eléggé.
- Így ni - segített hyung, ahogy kinyitotta előttem a szállásunk ajtaját. Betessékelt, és az épp arra járó Zitaót szólította le, aki (mielőtt még bevonták volna egy hosszadalmas beszélgetésbe) intett nekem egyet. Hyung a kórháztól egészen eddig magyarázta nekem, hogy mi lesz a jövő héten, és hogy ne hajszoljam túl magam. Most pedig Zitao kapja meg a magáét, bár nem tudom, hogy mit csinálhatott, hogy hyung amint meglátta, beszélni kezdett.
Az előszobából bedöcögtem a nappaliig, ahol Junymeon hyung, Lu ge és Minseok hyung voltak. Érdeklődő pillantással intettek felém egyet.
- Végre! - pattant fel a fotelből hyung, majd egyből hozzám sietett. - Jobban vagy már? - kérdezte, mire én halványan rámosolyogtam. - Bocsi, hogy tegnap nem tudtam bemenni, de túl sokat variáltak az interjúnál, de remélem, Baekhyunék elszórakoztattak - vigyorogta -, őket küldtem be.
- Semmi gond, elvoltunk - egy percig sem gondolkodtam a válaszon. Egyáltalán nem akartam azt, hogy most akármilyen vita is kialakuljon, hiszen volt elég fárasztó feladata a csapatnak, amit kezelni kellett valahogy. Beteg voltam, és legkevésbé az hiányzott volna, hogy egy ilyen is a nyakamra zúduljon.
Junmyeon hyung háta mögött láttam, hogy Lu ge aggodalmasan néz rám. Persze nem kérdezett semmit; úgy tűnt, mintha csak arra várt volna, hogy hyung megtudakolja a hogylétem. Ha érdekli, akkor miért nem kérdezi meg ő maga?
- De ne aggódj, te sem úszod meg a gyógyszerezést. És ha kell a te torkodon is letömködöm, mint Chanyeolén - fenyegetett meg félig komolyan félig szórakozottan. Az igazat megvallva, tényleg kinéztem belőle, hogy képes erőszakhoz folyamodni, csakhogy bevegyem az előírt adagot.
- Rendben - mosolyodtam el csálén -, de most megyek pihenni - kezdtem el szabadkozni. Álmos voltam, és ahogy megmozdultam, már megint megcsapott a szörnyű fertőtlenítőszag. Magammal hoztam a kórházszagot; annyi ideig voltam ott, hogy még a bőrömbe is beleivódott. Meg is fájdult a fejem egy kicsit, és émelyegni kezdtem. Épphogy megindultam, és a folyosóra értem, már bele is botlottam Sehunba.
- Yah, hyung! Jól vagy? - Hirtelen mindenki mennyire aggódó lett, furcsa volt így hazaérkezni.
- Jobban vagyok - feleltem fáradtan.
- Hiányoztál - mosolyogta, majd megveregette a hátamat. - Ja, amúgy nem láttad Zitaót? - kérdezte kimértem, én meg még el is nevettem volna magam, ha nem fájt volna annyira  a torkom. Ezek ketten képtelenek egymás nélkül meglenni, bár egymással sem bírnak.
- Menedzser hyunggal beszélget - mutattam az előszoba felé, és már mentem is tovább, de amint eltűnt Sehun, elém termett Jongdae a szobájából.
Rám nézett, és mintha fájdalmat láttam volna a szemében, de lehet, csak képzelődtem, mert egy pillanat múlva teli szájból vigyorgott rám, és a kezembe nyomott egy chips-es zacskót. 
- Csak, hogy hamar meggyógyulj. 
- Köszi, valószínű, hogy egy ilyen egészséges dologtól sikerülni fog - mondtam gyengén.
Jongdae nevetett, én is próbáltam, majd egyszer csak abbamaradt a furcsamód erőltetettnek érződött jókedv. Hirtelen nem tudtam, mi ütött belé; akkor meg végképp megdöbbentem, mikor közelebb lépett, és szorosan megölelt. 
Hihetetlen, de akkor jól esett, hogy valaki törődik velem. Az ember betegen érzelmesebb, és érzékenyebben reagál a dolgokra; nálam sem volt másképp.  Csak álltam, mert azt hittem, hogy ez csak egy gyors ölelés lesz, de egy idő után, mikor még mindig erősen tartott, rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy sima ölelés. Ez annál több volt, tele aggodalommal és szeretettel. 
Az izmaim még mindig el voltak gyengülve, így nehezemre esett lélegezni is, nemhogy mozogni, de mégis megerőltettem magam és dereka köré fontam a karjaimat. 
Olyan volt, mintha az idő megállt volna, én meg bennragadtam volna egy nyugodt, mégis szívet tépőn keserű közegben. Jongdae nyakamba hajtotta a fejét, majd mintha rendszertelenül vette volna a levegőt. Nem sírt, de mégis furcsán szuszogott. Aztán váratlanul eltávolodott tőlem, és eltűnt előlem. Ott maradtam egyedül és rengeteg zavaros érzelemmel. 

*

Sikerült valahogy lezuhanyoznom és az ágyamba bújnom. A többiek is megtaláltak azóta, és beszéltek velem pár szót, de hamar ki lettek küldve a szobámból. Junmyeon hyung elővigyázatos volt, és nem akarta, hogy betegek legyenek, ez érthető is volt. Chanyeollal pedig csak épphogy köszöntünk egymásnak, pedig én nem akartam elkerülni, de... talán még mindig haragszik rám. 
A kellő gyógyszereket már megkaptam, és be is vettem, így aludni készültem. És újra jött az álmatlanság. Lehet azért, mert egyedül voltam betegen; régen mindig Lu Han vigyázott rám. Most viszont... 
Hangos suttogást hallottam az ajtóm előtt, mintha valakik valamin civakodtak volna. Már mindenkinek aludnia kellett volna, vagy legalábbis a szobájában lennie, nem tudtam, kik lehetnek azok. Aztán felismertem Minseok hyung hangját, majd ahogy kicsit hangosabban megszólalt a másik, tudtam, hogy Lu ge az. Mit keresnek itt? 
Egy pár percig még sugdolóztak, később meg nyílt az ajtó, és a kintről beszűrődő fény csíkot festett a padlóra. Az idősebb betuszkolta Luhant az ajtón, és be is zárta azt. 
Ge szótlanul állt előttem, mintha zavarban lett volna. Egy olyan ember volt zavarban előttem, aki nem is olyan rég, még a legféltettebb titkait is elmondta nekem. Fájt, de mit tehettem volna ez ellen? Csak vártam, hogy mondjon valamit. Beljebb lépett, felkapcsolta az éjjeli lámpát és a másik ágy végébe ült. 
- Jobban vagy? - kérdezte meg halkan. Nem is tudom, mióta nem beszélt velem, most meg képes volt kinyitni a száját. Mérges voltam rá. Haragudtam. 
- Jobban - feleltem, de nem igazán akartam. 
- Az jó. 
Mint két idegen
- Mit akarsz, ge? - tértem rá a lényegre. Valaminek kellett itt lennie, hiszen csak úgy nem jött volna hozzám ennyi idő után.
- Hát, igazából Minseok küldött - nevetett zavartan, aztán el is hallgatott. - Vagyis nem ő küldött, de könnyebb mindent másra fogni. 
- Mit akarsz? - kérdeztem meg újra halkabban. 
- Bocsánatot kérni - felelte. 
- Miért most? Egyáltalán... miért? 
- Tudom, hogy mostanában kerültelek, de... ennek is megvan az oka. Én nem akartam így, de... valahogy így jött ki - magyarázott, és hallatszott a hangján, hogy bántja a dolog. - Tényleg nem így akartam, de... Ah! Egyszerűen képtelen voltam elmondani neked, mert... 
Nem értettem, mit akar, vagy azt, hogy mit is szeretne kimondani, de figyeltem, mert az igazság az, hogy tudni szerettem volna, miért távolodott el tőlem. 
- Tudod mit? Inkább hagyjuk ezt. Ugye attól még... jóban vagyunk? - nézett rám reménykedve az őzikeszemeivel, mire az arcomra kúszott egy gúnyos mosoly.
Mégis mi ez az egész? Idejön, tulajdonképpen semmi értelmeset nem mond, egy normális magyarázatot sem, és a megbocsátásomat várja. Ez kész röhej!
- Kicsit vicces, mi? - nevetett halkan. - Tudom, hogy az, de nem lehetnénk úgy, ahogy régen voltunk? 
- Ez nem kicsit vicces - belőlem is feltört egy apró röhögés. - De nem lehetne ezt később megbeszélni, beteg vagyok - mondtam, majd Lu ge bólintott, és kiment a szobából. A léptei hangját hallottam, majd minden elnémult. Szerettem volna, ha marad, és elmagyaráz mindent, a betegség csak kifogás volt, de… nem minden úgy történik, ahogy azt szeretnénk.
Ismét eszembe jutott Chanyeol, mikor ugyanazt mondta, amit én. Már-már ott voltam, hogy nem érdekel semmi, átmegyek hozzá, és megbeszélem vele a dolgokat, de a betegség erősen az ágyhoz kötött. Meg akartam nézni az időt vajon mennyit fetrengtem, így elővettem a telefonom. Ahogy megnyomtam a billentyűzárat, láttam, hogy érkezett jó pár üzenet. 
Tizenegy óra hét perc, és olyan emberek, akik egyáltalán nem érdekelnek most - néztem meg a kijelzőt, aztán a szemem megakadt egy néven. Chanyeol. 

Channie92: 

Hyung, jól vagy? 

Este írta, mikor hazajöttem. 

Channie92: 

Hyung, tudom, hogy utálsz. Én nem utállak téged, vagyis szeretném, ha te sem utálnál. 


Channie92: 

Mi? Várj hyung! Ne olvasd el! Nem tudom, miért írtam azt. Mindegy. Aish! 


Channie92: 

Most már tényleg mindegy! 

Hét perce küldte el. 

YixingLay: 

Beszéljük meg a dolgokat. 

Channie92: 

Fenn vagy? Miért nem alszol, beteg vagy… 

YixingLay: 

Most nem tudom, hogy direkt csinálod ezt, vagy tényleg ilyen értetlen vagy. De gyere át, beszélnünk kell. 

Channie92: 

Ugye nem akarsz leordítani, vagy valami hasonló, mert akkor nem megyek át. 

YixingLay: 

Még így is van kedved poénkodni?

Channie92: 

Sajnálom. 

YixingLay: 

Gyere át. 

12 megjegyzés:

  1. nah, most már nagyon érdekel, hogy LuHannak mi a baja, mert nem értem XD bántja a csőrömet, hogy nem értem ezt az eltávolódást XD
    szegény Yixing meg betegeskedik :( remélem mihamarabb felépül <3
    kíváncsi vagyok, hogy vajon JongDae miért engedte el olyan hirtelen, mikor megölelte Yixinget..
    annyi kérdés, és mind megválaszolatlan, nagyon akarom már tudni, hogy mi miért történik :3 nagyon várom már a folytatást :3 <3 nagyon kíváncsivá tettél :3 <3
    köszönöm, hogy olvashattam :3 <3 nagyon várom már a folytatást :3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok kérdéééés... még mindiiiig. T_T Sajnálom, én nem tudom, hogy jön így a történet, kezdem azt érezni, hogy lassan beleuntok. Még azt sem tudom mondani, hogy a következő fejezetben mi lesz, mert nem tudom. Köszi a véleményed.

      Kiri

      Törlés
  2. Jaaajdejoooi csak uhh najo mostmar meg tobb kerdojel es kezdek kiakadni toluk xd kerem a valaszokat!! XD koszi a reszt es amugy mindent olyan jo lett ez a resz is nagyon varom a kovit legyszi amint tudod hozd ^^ ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne akad kiii, kérleeeek. Majd egyszer csak kaptok választ mindenre, csak Yixing így látja a dolgokat. T_T

      Kiri

      Törlés
  3. Lehet, hogy túl sok yaoit olvastam és már mindenkit melegnek nézek, de egy pillanatra felötlőt bennem, hogy Chen és Luhan is szerelmes Laybe.Ű
    De az is lehet, hogy Chen hallotta Baek és Yixing beszélgetését a kórházban és vigasztalásként ölelte meg. Ezzel tudatva vele, hogy rá mindig számíthat. Viszont akkor miért hagyta ott olyan hirtelen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy túlságosan sokat olvasol. :D Eddig semmi nem utal arra, hogy Luhan vagy Jongdae szerelmes lenne Yixingbe, de majd minden kiderül.

      Kiri

      Törlés
  4. Ahj, amikor az ember már várná, hogy megoldódjon legalább egy dolog, még több kérdőjel merül fel. :-/ Hú de értelmesen fogalmazok.
    Jongdae olyan édes megint jött a chips-szel, kis cuki ^^ De miért kell neki is gyanúsan viselkedni? Nem létezik, hogy ennyi meleg ember legyen egy bandában, bármennyire szeretném. :-P Biztos csak vigasztalás volt az ölelés, majd később fényderül az okára.
    Luhan fura...ezt eddig is tudtam, de na...Ha tényleg az lesz, hogy ő is lelép, akkor megtörténhetne már...túl agyzsibbasztó ez az egész. o_O
    Ès most várhatjuk a nagy beszélgetést. Remélem senki nem avatkozik be és valami fejlemény is lesz.
    Totál zizi vagyok... Siess a következővel légyszi <3 Pusz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy egyre több kérdés merül fel, pedig én csak meg akarom válaszolni az előzőeket. T_T Haladok majd vele, de valahogy kezdem úgy érezni, ez a sorozat annyira irányít engem, hogy az olvasók kezdik elveszíteni az érdeklődésüket, vagyis inkább a türelmüket. Furcsa.

      Kiri

      Törlés
  5. Waaaa Kiri!!!!!!!! ( igen most jutottam el idáig hogy reagáljak T^T) hát ez már kiborító!!!!!!! Mi az isten van Luhannal?????? Yixinget annyira megölelgetném ><
    Ujjjajjjj Chanie átmegy???? Félek a kövitől ._.
    Köszi a részt!!!! Nagyon tetszettt *----*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy. *-* Lulu csak Lulu, de majd szerintem nemsokára kitálal. :D És a következő részt nem tudom, mikor hozom, de remélhetőleg hamar. :D

      Kiri

      Törlés
  6. Ohhhh szia Kiri hát ez nagyon jó főleg hogy Lay a főszereplő. Olyan izgalmas az események csak jönnek és jönnek de amúgy nagyon jó. :D Először azt hittem hogy Channienek Lay jön be de nem akkor tévedtem na sebaj.Csak az a baj hogy nem tudom elolvasni a 11 részt nem tudom miért ha rá kattintok akkor Lay cuki pofija mered rám vagyis egy kép van róle és semmi több ez amúgy nem zavarna de szeretném elolvasni :( mi van benne? csak nagy vonalakba elmondod vagyis leírod? előre is köszi :3333

    Lulu ( már rég hallottál rólam) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez régebbi kommented, de csak most válaszolok rá, bocsika, így jött össze. : D
      Na, de örülök, hogy ezt a történetemet is olvasod, kis cukor vagy, és valóban rég hallottam rólad, de nem baj, most itt vagy ám. :D
      Chanyeolnak Yifan hyungocska jön be. XD Kicsit vicces, de ez van. xD És jaj, a tizenegyedik rész az fontos, azt olvasd el. Már valamelyik válasznál írtam, hol találsz meg, keresd meg, és akkor elküldöm neked. :D
      Köszi a véleményed

      Kiri

      Törlés