2015. július 3., péntek

Egy szerencsétlen élete 3. fejezet


"Nem kéne eltemetnünk?" 




Hogyan alakul ki verekedés két férfi között? Nos, hát sokféle oka lehet: beszólás, anyázás, szimpla erőfitogtatás, de ezek mellett a leggyakoribb mégis a lánytéma. Én nem voltam az a verekedős fajta, sem az erőszak híve, de egyszer-kétszer én is összetűzésbe kerültem pár fiúval a középiskolában. Sőt Baekhyunnal az első találkozásunkkor szétvertük egymást.
Kicsik voltunk – tizennégy vagy tizenöt évesek, és persze mikor kötelező módon bemutatkoztam az osztálynak (pont év közben váltottam iskolát, ezért három hetet a költözésnek és a papíroknak szenteltünk), már akkor szúrós szemmel nézett rám egy sunyi szemű diák a hátsó padban. Mint kiderült, Baekhyun volt az.
Eltelt az első óra, és mikor a szünetre került sor, Baekhyun elkapott az udvaron és bevert nekem egyet, de én nem hagytam magam. Elég rasszista megnyilvánulásai voltak, és a gyorsan körénk gyűlt gyereksereg egyöntetűen kántálta, hogy „Üssed!”, mintha alsóban lettünk volna. Egyikünk sem hagyta magát, és annak ellenére, hogy én már akkor is magasabb voltam Baekhyunnál, eléggé erős ellenfélnek bizonyult. Mielőtt eldőlhetett volna, hogy ki fog nyerni, megjelent az egyik tanár, a gyerekek meg ijedten özönlöttek szét, úgy téve, mintha nem is láttak volna semmit.
Mi az igazgatóiba kerültünk és kaptunk egy intőt. Még apámat is behívták, hogy neveljen meg, mert szégyen, hogy már az első napomon verekedésbe keveredtem. Apám meg csak bólogatott, mint egy kutya és helyeselt, mintha tényleg érdekelte volna a hogylétem. Valljuk be, egy gyerek soha nem kívánja, hogy megdorgálják a szülei, de én akkor mégis jobban szerettem volna, ha apám egy kicsit megszid, mint hogy annyival letudja az egészet, hogy vesz nekem egy fagyit.
Mielőtt kiléptem az irodából, még utoljára Baekhyunra néztem, akinek arca itt-ott horzsolásoktól piroslott. Szánakozva nézett rám, és abban a pillanatban nagyon haragudtam. Nem magamra, hanem apámra, mert ezt tette velem. Aztán rájöttem, hogy az nem szánalom volt nedves szemeiben, hanem együttérzés. Hasonló cipőben járt, mint én, de mégis erősnek mutatta magát, ahogy én is. Azután az eset után megbékéltünk és hamar össze is barátkoztunk. Rá egy másfél évre meg - mikor elhunyt az anyukája – olyannyira közel kerültünk egymáshoz, hogy szinte mindent megosztottunk a másikkal.

***

- Megnyugodtál? – kérdeztem a mellettem fújtatóra pillantva. Nem válaszolt semmit, csak a buszmegálló ívelt vascsövét rugdosta szüntelenül. – Még szerencse, hogy nincs itt senki – fűztem hozzá nevetve, de egyáltalán nem oldottam vele a hangulatot.
A kollégiumtól egy megállóra voltunk, mert Baekhyun nem bírt lenyugodni és csak vágtatott előre, míg itt nem kötöttünk ki. Külvárosi környék volt kevés emberrel és utcafénnyel. Már későre járt; a távoli sorba fűzött bérházak sárgán világítottak. Még ilyenkor is meleg volt, hiába hűlt egy-két fokot a levegő, de a néha erre kószáló szél kellemesen megcsapdosta arcomat és legalább Baekhyunnak is segített józanodni.
- Minek verekedtetek? – tettem fel még egy kérdést, ahogy hátamat az üvegkockákból épített falnak döntöttem. Kényelmetlenek voltak ezek a buszmegállói fémülőkék, de panaszkodás helyett inkább örülnöm kellett volna, hogy legalább vannak. – Csaj? Vagy csak beszólt? – Morgáson kívül semmi ésszerű magyarázat nem érkezett. Baekhyun nem nagyon szeretett beszélni a dolgairól, inkább volt az a „magában tartós”, mint a „kiöntöm a szívemet” fajta, de azért én mindig kiszedtem belőle mindent, még ha nem is akarta – tudtam, hogy így jobb neki, ahogy ő is, bár ezt nem ismerte volna be.
- Te, amúgy most jöttem rá, hogy az a Park Chanyeol a ganyui középiskolába járt.  Ezt eddig miért nem mondtad? – tértem át egy másik témára, tudva, hogy így majd kinyitja a száját. Előrehajoltam, egyik könyökömmel térdemre támaszkodtam, majd fejemet karomra fektetve néztem Baekhyunra, aki addigra végre képes volt felém fordulni.
- Számít valamit, ha elmondom? – kérdezte nyűgösen, majd mellém sétált és sóhajtva leült tőlem jobbra. Hátát fáradtan az üveglapnak döntötte és kezét kezdte birizgálni.
- Hát… - bámultam rá tettetett értetlenséggel -, ami azt illeti, igen. Mégis csak a jövőbeli munkáltatóm fia, és nem árt, ha tudok róla valamit, ha már te nem mutattál be neki. Amúgy meg ti mikor lettetek jóban?
- Hm? – fordult felém, de olyan volt, mintha nem is rám figyelt volna.
- Honnan ismeritek egymást? Mivel nem hiszem, hogy középiskolában haverkodtatok össze. Egy: mert egész nap velem lógtál, és akkor tudtam volna róla; kettő: meg akkor szekáltad is őt, bár te kit nem…
- Az egyik munkatársamnak a haverja, és rajta ker… De minek magyarázkodok neked, ez most rohadtul nem érdekel! – ingerülten vetette balra-jobbra a testét, mint egy pióca.
- Olyan vagy, mint egy hisztis picsa! – pöcköltem meg a homlokát, mire felszisszent.
- Hagyjál már, baszd meg! Most van nagyobb gondom is, mint azon aggódni, hogy dumálnom kellett volna neked Chanyeolról… - kínlódott, aztán meg hirtelen rám meredt. – Várjunk csak! Mi van veled és Chanyeollal? – sejtelmesen csengett a hangja.
- Mi lenne? – összeráncolt szemöldökkel néztem kémlelő tekintetébe. – Nem értelek.
- Amikor rátok néztem, elég jól elcsevegtetek. Szimpatikus voltál neki? Remélem, hogy nem basztad el, mert akkor feleslegesen szenvedtem a beajánlásoddal. Nem volt azért az olyan könnyű.
- Hé, én nem csesztem el semmit, minden jól ment, amíg a kedves barátod belénk nem repült – vágtam vissza, és én is visszadőltem a falnak keresztbe font karokkal.
- Barátom…? – megvetéssel, már-már undorodva ejtette ki a szót. – Az a féreg soha nem lesz a barátom – fröcsögte.
- Na, mi van? Csak nem azért, mert ő is külföldi? – félig poénosan vetettem oda neki, mire szikrákat szóró szemeivel megpróbált megölni. – Jól van, látom, érzékeny pontra tapintottam – emeltem fel a kezeimet védekezően.  
Nem tudom, hogy annak a gyereknek mi köze volt Baekhyunhoz, de biztos voltam abban, hogy sem csajról, sem pedig alázásról nem lehetett szó. De mégis mi lehetett az oka? Az a férfi – egy kicsivel lehetett idősebb nálunk – egészen rendesnek nézett ki, nem értem, hogy mit csináltak ezek ketten. Jó, Baekhyunnal nem volt nehéz bárminemű összetűzésbe keveredni, de azért mindig volt valami oka, még ha az számomra ésszerűtlen is volt.
Már rég kinőtte ezt az „utáljuk a külföldieket” korszakát, szóval csak nem azért ment neki, mert (ha jól láttam) európai volt a srác. De akkor miért? – méláztam el a kékesfekete eget bámulva, melyen most egyetlen csillag sem mutatta meg fényét.
- Szóval ő az oka a harmadik fázisnak? – szakadt fel belőlem egy kisebb csend után.
- Ja… - jött pár pillanat múlva a válasz.
- És szeretnél beszélni róla? – Amint befejeztem a mondatot, a csendes utcán most egy robogó jármű fénye világította meg a tájékoztatótáblát, amely sikeresen úgy törte a fényt, hogy az én szememet zavarja. A hang irányába fordultam; egy 17-es busz jött épp. Mind a ketten csendben megvártuk, míg megállt előttünk a nyúzott arcú sofőr, majd leengedett egy teli szatyrot tartó idősebb férfit, aztán bezárta az ajtót és továbbindult pár hangoskodó fiatallal az utastérben.
A csapzott, ősz hajú férfi elég esetlennek tűnt; fekete, megfakult, szellős ruhát viselt. A zacskójában furcsán csörgött valami, és olyan hullaaurát árasztott magából, hogy levegőt is alig mertem venni. Csoszogva sétált, így lassan jutott el a buszmegálló egyik végétől a másikig. Mikor elénk ért, vetett ránk egy apró pillantást és egy élettelen mosoly kúszott az arcára, aztán továbbállt. Olyan hidegnek tűnt, mint aki már leélte élete nagy részét és beleunt mindenbe, pedig nem lehetett több hatvannál. Ekkor egy cirmos kóbormacska osont el előttünk, mire mind a ketten összerezzentünk. Elég hátborzongató hangulat telepedett ránk, és míg a férfi be nem fordult a közeli sarkon, addig meg sem szólaltunk.
Megkönnyebbülten eresztettem ki a tüdőmben rekedt levegőt és leengedtem megfeszült vállaimat. Én egy kicsit féltem az ilyen dolgoktól (az idióta gyerekkori traumám miatt), és Baekhyunon is látszott a rémület – pedig őt amúgy elég nehéz megijeszteni.
- Ki a nyavalya volt ez a fazon? A Kaszás, vagy mi? – borzongva néztem a férfi hűlt helyét.
- Én nem tu… - abban a pillanatban hangos fékcsikorgást hallottunk, mire Baekhyunnal rákaptuk a fejünket az autóra, mely az imént kanyarodott be az utcába. A sötét színű kis kocsi nem mozdult, csak a járó motor halk morajlása hallatszott.
- Mi a… Szerintem én kezdek beszarni… - dünnyögtem halkan, folyamatosan a régi modellű Toyotát szuggerálva. – Mi az istenért nem indul? Elütött valakit, vagy mi a jó ég? – Beparáztam.
- Kussoljál már! – csitított Baekhyun; érezni lehetett, hogy ő is nyugtalanul megfeszült. Rászorított az alkaromra.
Úristen, mi a faszom ez…?
Az autóból egyszer csak kiszállt valaki. A körvonalát lehetett csak kivenni, és abból ítélve elég nagydarabnak tűnt. Olyan furcsán mozgott, nem lehetett emberinek nevezni. Mi a szar folyik itt? Egy horrorfilmbe csöppentünk, vagy mi? – dünnyögtem magamban; hangosan nem mertem kimondani. Baekhyun egyre erősebben markolta a karomat, erre nekem csak még hevesebben kezdett kalapálni a szívem, szinte már a torkomban éreztem.
Az alak lassú, kimért léptekkel a kocsi oldala felé haladt, majd hirtelen megtorpant és mintha a kezével csinált volna valamit – elég rémisztően nézett ki. Jó ég, takarodjunk már innen a picsába! – kiáltoztam magamban és oldalba böktem Baekhyunt, de a szememet egy pillanatra sem vettem le az autó tulajdonosáról.  
Aztán egy hangos női sikoltás hallatszott. A testes alak visszafutott az autó ajtajához, majd beszállt és olyan sebesen hajtott el, hogy porzott utána az utca. Baekhyunnal megmoccanni sem mertünk, és ő még mindig szorongatta a kezemet; percekig csak néztük az aszfalton kidomborodó feketeséget.
Végül Baekhyun felállt, és olyan megbabonázottan ment előre, mint a horrorfilmekben azok a szereplők, akiket legelsőnek mészárolnak le a kíváncsiságuk miatt.
- Pszt, Baek! Állj meg – suttogva kiabáltam utána, de nem vette tudomásul. – Hallod? – kétségbeesetten felpattantam és félve követtem. – Hülye vagy?! Állj már… - sziszegtem, de aztán hirtelen mindketten megtorpantunk.
- Uh, baszki – orrához kapta kezét, úgy fordult el az aszfalton heverő tetemtől.
- Uh, szerencsétlen – fintorogtam én is, ahogy a kigúvadt szemű cirmos macskát bámultam. Rögtön elszállt belőlem a feszült izgalom és megkönnyebbültem, hogy csak az élénk fantáziám paráztatott be ennyire.
- Ó, cseszd meg, utálom a kifordult beleket – öklendezett, mire megveregettem a hátát továbbra is a tetemet figyelve.
- Szerencsétlent nem tudom, hogy üthették el így, hogy még a bele is kifolyt… - csóváltam meg a fejemet szánakozva.
- Én is láttam, nem kell megismételned! – förmedt rám Baekhyun, aztán a járdára sietett és nagy levegőket vett, hogy lenyugtassa magát.
- Remélem, hogy az öregnek nem volt köze ehhez – suttogtam magam elé, majd a barátom felé kaptam a tekintetem. – Nem kéne innen elvinni? – kiáltottam neki.
- Mi?! A szar se nyúl hozzá, inkább menjünk innen a francba!
- De szerintem nem jó, hogy…
- Gyere már, baszd meg!
- De… - dünnyögtem újra a macskára nézve. Sajnáltam szegényt, és mivel kóbormacskának tűnt, nem hittem, hogy valaki elbúcsúztatná. Visszasétáltam az undorral orrát fogdosó Baekhyunhoz, de még mindig nem bírtam levenni a szemem az úttesten heverő állatról.
- Nem kéne eltemetnünk?
- Hülye vagy? Ne legyél már ennyire… - nem találta a szavakat –, szar se tudja, mi. Menjünk, menjünk, menjünk – lökdösött a hazafelé vezető út irányába.
Még két lépést sem tettünk, mikor szemeim a járda mellett álló kék műanyagkonténerre siklottak, melyből egy szakadt rongydarab lógott ki. Odamentem, és mivel nem tűnt fertőzően piszkosnak, kihalásztam a kukából.
- Ez jó lesz – tartottam magam elé a nagydarab, fehér, lyukacsos, de elég vastag sportpólót.
- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Baekhyun megrovón.
Nem törődtem vele, gyorsan odaszaladtam a tetemhez, majd ráterítettem a rongyot és úgy emeltem fel. Iszonyat rossz érzés volt fogni a még meleg, de ernyedt, élettelen testet.
- Uh, remélem, hogy Mimóza nem jár majd így – orromat felhúzva, kezeimet jól előre kinyújtva baktattam a konténer irányába, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni Baekhyun sipítozását.
- Ég veled – ezzel kidobtam a kukába szegény macskát a pólóval együtt.
- Ezt nevezed te temetésnek? – gúnyolódott a barátom. – Igazad van, most sokkal jobb helye van ott a kukában. Ja, és hozzám ne merjél érni azokkal a mocskos kezekkel – hátrált fenyegetően mutogatva, ahogy közeledtem felé.
- Miért? Most hagytuk volna ott az úton? – néztem rá értetlenül.
- Nem is tudom… Talán igen? – ironizált.
Amint mellé értem, szórakozva hadonászni kezdtem a kezemmel, és ő már szaladt is, mielőtt még „bemocskolhattam” volna.
– Mondtam, hogy hozzám ne merj érni! – kiáltozta, én meg csak nevetni tudtam rajta.

***

- Szóval akkor tényleg a harmadik fázis miatt verekedtetek össze – hoztam fel újra a témát egy jó langyos fürdő után. Hasra vetettem magam és elterültem az ágyamon. A fejemen lévő törölközővel még párszor átdörzsöltem nedves hajamat, majd ledobtam a padlóra, ahol Baekhyun feküdt kényelmesen, a plafont bámulva. 
- Ja – ismerte be újra.
- És mi történt? – kíváncsiskodtam tovább, ahogy én is hátamra fordultam, majd felhúztam az egyik lábam.
Az ágyam feletti kislámpa gyenge fénye csak a szoba egyik sarkát világította meg, de ez pont elegendő volt ahhoz, hogy meglássam, ahogy Mimóza játékosan besunnyog az ajtómon.
Mimóza, ő a macskám. Hamuszürke kislány, aki már hat éve velünk van. A neve sajnos nem illik a személyiségéhez, de ezt kiskorában még nem tudtam. Mivel állatmániás vagyok, szerettem volna magam mellé egy társat, de apa utálta őket, meg allergiás is volt rájuk, így amíg velünk élt, nem lehetett háziállatom. Mikor elköltözött, mondtam anyának, hogy szeretnék egy kutyát és egy macskát, amit nem is bánt, lévén hogy ő is állatbarát. Sajnos Luluka elszökött egy hétre rá, hogy megérkezett, de a kis szőrmók megmaradt.
Mimóza csintalanul végigszaladt a színes rongyszőnyegemen, a hátsóját feltolva megállt a szélénél és a kis kilógó foszlányokkal kezdett játszani, de egy pillanat múlva már futott is tovább, fel az ágy melletti kisszekrényemre, melyről lelökte a rajta álló üres egyliteres flakont, majd a polcomra ugrott.
- Aj, anya alszik, legyél csöndesebb! – dorgáltam meg, ahogy felvettem a vizesflakont és levágtam magam mellé a matracra, reménykedve abban, hogy itt nem találja meg újra. 
Most a régi legófiguráim között szlalomozott, aztán átugrott az ajtó mellett terpeszkedő nagy faszekrényemre, melyben a ruháim nagy részét tartottam – a többit a fotelban.
- Istenem, ez a dög – Baekhyun unottan bámulta Mimóza kalandozásait, amihez én már egészen hozzászoktam. Csak akkor haragudtam rá igazán, mikor a legókat is legórta a szekrényről és én meg szerencsésen rájuk léptem – az rohadtul tudott fájni.
A szürke szőrcsomó megállt, majd nagy fekete gombszemekkel nézett rám; várta, hogy játsszak vele. A szekrény kis pereme mögé lapult, onnan kukucskált ki és ide-oda járatta vékony farkát.
- Most nincs kedvem, Mimóza – mondtam fáradtan, mintha megérthetné, de olyan aranyosan várakozott ott, hogy nem tudtam neki ellenállni. Feltápászkodtam, majd kihalásztam az éjjeliszekrényem fiókjából egy tollat.
- Szóval mi történt? Hallgatlak – mondtam oda Baekhyunnak, miközben a szekrényemhez sétáltam és a kis szegélyhez emeltem a tollat. Egyszer jobbra, egyszer balra húzogattam; Mimóza egyből rávetette magát.
- Emlékszel még az első harmadik fázisomra?
- Emlékszem – feleltem. – Bár nem sokat árultál el róla, csak hogy egy haverod miatt lettél annyira rosszul. Szép barát vagy, mondhatom – korholtam meg komolytalanul, mire mind a ketten felnevettünk.
- Nem haver volt, de ja, ennyi a lényeg. Igazából csak féltékeny voltam Robinra.
- Robin? Ő volt az a bulin? Ilyen régóta ismeritek egymást, és én nem is tudok róla?
- Nem nagyon találkozok vele, elhiheted.
- Nő miatt? – kérdeztem, bár ezt már a legelején elvetettem.
Mimóza még mindig élvezte elkapdosni az iszonyatosan könnyű zsákmányt.
- Nem – mondta halkan.
- Akkor mi volt az oka?
- Egy másik barátom…
- Mi az isten?! – meredtem rá, hiszen Baekhyun sosem volt olyan ember, aki féltékenységből megüt valakit. De milyen barát lehetett az? Lány vagy fiú?
- De ne gondold, hogy buzi vagyok! Én sosem buzulok be! – ellenkezett egyből.
- Mi van? Egy percig sem gondoltam, hogy pont a nagy nőcsábász Baekhyun buzulna be. Amúgy nem tudtam eldönteni, hogy most lányról vagy fiúról beszélsz, de így már egészen nyilvánvaló – vigyorogtam. Mimóza megunhatatlanul meresztette a körmét a tollamra.
- Mindegy… - sóhajtotta alkarját homlokának támasztva.
- Haver, te igen kilehetsz emiatt, ha azóta is képes vagy ennyire bepöccenni, ha meglátod azt a Robint, vagy kit.
- Hát persze! – emelte fel a hangját sértetten. – Ő vette el tőlem… - kezdett a mondatba, de végül nem folytatta.
- Baekhyun. Nem akarlak elkeseríteni, de akármennyire is nem akartad, ez elég buzisan hangzott.
- Kussolj már! – vágta nekem a vörös kispárnát, mely a fejét támasztotta eddig.
- Csak nem ideges vagy? – nevettem visszafojtva; tényleg nem szerettem volna felkelteni anyát, mert szombaton is dolgoznia kellett.
A hasamat fogva kacagtam, még a kék tollat is kiejtettem a kezemből, mikor halkan megszólalt a csengőhangom. Odaléptem a fotelhoz és kihalásztam a farmergatyám zsebéből a telefont, de mikor megláttam, hogy ki hív, nagyon meglepődtem.
- Ki az? – kérdezte várakozón Baekhyun.
Elszakítottam tekintetem a kijelzőről, és csodálkozva néztem barátomra. – Seokjin.

10 megjegyzés:

  1. Szia :) Sajnálom, nem ez életem gondolat menete, de mindent megtettem~~
    Hát akkor in medias res: nem hiszem el, hogy így lettek barátok Baconnel, bár úgy látszik ez közte és Robi között nem jött be. Ide van két hozzáfűzni valóm is. 1: Baekhyun komolyan rasszista volt? Szerencséje, hogy kinőtte. Amúgy imádom a hisztis fejét :3 2. Először, még az előző részben is, azt hittem, hogy akivel Baekhyun verekedett az Tao. Ne kérdezz semmit, a megérzéseim sosem jönnek be, de addig sem az új részért nyafogok, hanem azon gondolkozom, hogy mi lesz, mert az elméletem tuti bejön - hát nem. xD
    Fontos hozzá fűznöm még, hogy cirmos helyett KÉTSZER olvastam citromosat. Először néztem, hogy milyen citromos kóbormacska, persze rájöttem és pofán röhögtem magam, de aztán megint citromos macskát olvastam, szóval~~ De rájöttem a hibámra :D *büszke magára*
    Yifan drága... MIÉRT? O_O Most komolyan.. miért nem volt jó ott? igazad van drága egy lyukas pólóba csomagolva, kukába dobva sokkal jobb, mint az utcán. O.o Én tökre megértem Baekhyun-t, hogy miért nem akarta, hogy hozzáérjen.
    Baekhyun nem volt gyanús, ááh~ :
    " - Egy másik barátom…
    - Mi az isten?! – meredtem rá, hiszen Baekhyun sosem volt olyan ember, aki féltékenységből megüt valakit. De milyen barát lehetett az? Lány vagy fiú?
    - De ne gondold, hogy buzi vagyok! Én sosem buzulok be! – ellenkezett egyből.
    - Mi van? Egy percig sem gondoltam, hogy pont a nagy nőcsábász Baekhyun buzulna be."
    *Megint hamis következtetéseket von le, de még nem tudja ezért örül a fejének*
    A végéhez pedig annyit, hogy MIVAN?! 2szer is. Először: Mit vett el? O_O A csajt, vaaaagy... *folytatja az álmodozást* Másodszor: Tudom, hogy elég rossz a memóriám, de nem emlékszem Seokjin-re, szóval engem is eléggé meglepett. xD
    NAGYON sajnálom ezt a sok Caps Lock segítségével írt gondolatot, de nemrég láttam a Show me the Money 4-et és még a hatása alatt vagyok. Taewoon elég gáz volt, habár magát a rappet nem értettem, de azt éreztem, hogy nem ez volt élete fellépése. Vernon meg... basszus régig azt kántáltam, hogy az utolsó is nyomja meg és legyen vége. De végül mindketten tovább jutottak szerencséjükre, habár mindenki Vernon akarta 1:1es küzdelemre >< Jooheonni, az új szívem szottya istenmegakirályul odatolt :3 *büszke*
    Sajnálom, de valakinek ki kellett öntenem a lelkemet :$
    Azért nagyon remélem, hogy nem a döglött macskára inspiráltalak :D Bár, igazából elég maradandó, és az volt a kedvenc részem (meg a többi, de sshhh), szóval büszke vagyok magamra.
    Sajnálom, hogy keveset írtam, pedig azt hittem sokat fogok és később még ezt is leakarom tagadni, szóval bocsáss meg :c *próbált kitenni magáért*
    Jó nyaralást, érezd nagyon jól magad~~
    Miss Névtelen^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Miss Névtelen!

      Azt írd, ami jól esik, ha nem jön semmi, akkor semmit, de ha ezer mondat jönne, akkor ne tartsd vissza, öntsed magadból a szavakat. : D
      Igen, biza. Yifan és Baek tipiku középiskolás kisfiúk módjára lettek barátok. És azon nagyot nevettem, hogy kijelentetted, hogy Robin és Baek között ez nem vált be. XD
      Kérdésedre válaszolva: Baekhyun nem is tudom... rasszistának is lehet nevezni, de az igazság az, hogy ő sok mindenkit utál, csoda, hogy Yifan megmaradt mellette és őt szereti. xD Baek egy érdekes személyiség.
      És amúgy gondolom azért hitted, hogy Tao, mert törten beszélte a koreait. Viszont én örülök, ha az olvasók gondolkodnak és kitalálnak ezt azt, mert így látom, hogy éredkli őket, és az még nagyobb öröm, mikor meg tudom lepni őket. :D
      Citromos kóbor macska. xDDDD Most elképzeltem egy macskát, amire citromszeletek vannak felkötve és úgy szaladgál ide-oda, Yifanék meg csak hitetlenkedve nézik, hogy mi van velük. xDDD Hahahha ez vicces. XD Hogy tudsz ilyeneket olvasni, te? XDD Végem. XD
      Most mi baj azzal, hogy a macska a kukában van? Szerintem tökre aranyos volt Yifantól, hogy ott van. Szerintem minden belevalóbb állatbarát ezt tenné, minthogy ott hagyja a hideg utcán, hogy még százszor átmenjenek szegény macskán. Már úgy is halott, jobb neki a kukában. :D Baekhyun meg egy nyekere dög. XD
      Jóóóó ég és itt van a SMDM XDD Hát na neee! Szegény Taewoonom. Amúgy meg a bétám is oda van a műsorért és ő is nézni, és ő előbb látta a véleményedet, mint én, és itt vigyorgott, hogy nem csak neki nem tetszett Vernon, sőt... senkinek. xD
      Köszönöm szépen a véleményedet, és a jókívánságokat is a nyaralásra, jól éreztem magam. :D

      Kiri

      Törlés
  2. Szia! :3
    Ez a fejezet is nagyon tetszett, jó sok dolog történt benne.
    Baek és Yifan megismerkedése vicces volt, amilyen kis nyomik szoktak néha lenni, simán el tudtam képzelni őket, ahogy verekednek és csúnyán néznek egymásra. :D
    A buszmegállós jelenetnél jókat nevettem, ahogy bepánikoltak. XD
    Teljesen meg tudtam érteni Baekhyunt a macskás ügynél, de szerintem kedves volt Yifantól, hogy nem hagyta csak úgy ott, hogy a többi autó még jobban széttrancsírozza szegény cicust. :)
    Baek karakterével még csak barátkozom, viszont Yifant egyenesen imádom. *-*
    Igazából én nem szeretem, mikor csúnya szavakat használ valaki, de itt kifejezetten tetszett, sokkal humorosabbak voltak így a beszólások és Yifan pánikolása. :D
    Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a Baekhyunos-verekedős dologból, szóval nagyon várom a következő részt. :D
    (Telefonról írtam, szóval ha valami butaságot sikerült leírnom, akkor bocsánat - valószínűleg elnyomtam a gombokat ><)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jahaj, hát te is itt vagy. : D

      Háháhá... xD Én is el tudom őket képzelni civakodva, főleg azért, mert Baek egy kis akaratos és makacs dög, és Yifan meg nem hagyja mindig magát, szóval ja... :D Aranyosak lehetnek.
      És eeeeez aaaaz! Te kedvesnek látod Yifan cselekedetét. Ugye? Én is annak látom. :D Jobb, mint hogyha otthagyták volna és átmentek volna még rajta. :D Örülök, hogy tetszett a beparázós rész, izgalmas volt írni. :D
      Igen, sokan nem szeretik a trágár szavakat egy irományban, de az igazság az, hogy a valós életben is csúnyán beszélnek az emberek, ezért párbeszédekben és gondolatvezetésekben előszeretettel használom ezeket, mert így jobban át tudom adni a karaktert és élethűbb lesz tőle a történet. :D
      Köszönöm a véleményed, és juuuuuh, telefonos vélemény - minden tiszteletem a tiéd. Én utálok telóról véleményt írni. XD

      Kiri

      Törlés
  3. Szia!
    Basszus, komolyan azt hittem már valami horrorba csöppentek a fiúk, de szerencsére nem. ^^ Furcsáltam is, mert Tőled nem megszokott lett volna ez a vonal. Viszont szegèny cicuska, nem ezt érdemelte brühbrüh :'(
    Öhm, Baekhyun...a kedvencem. Akármennyire egy vadócállatdög, akkor is. Ès természetesen semmi köze a melegekhez...^^ azért kíváncsi lennék arra a sztorira teljes egészében, hogy ki és hogyam bántotta meg szegénykét. *.* Robinról most a Hyde, Jekyll, Me című doroma jutott eszembe, mert pár napja értem a végére.
    Seokjin? Az én cukker BTS-es Jinnie-met kell elképzelnem vagy valaki màst?
    Nagyon-nagyon várom a folytatást. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Hát drága, én horroron nőttem fel, és imádom az ilyen dolgokat, ezért is megy jobban a dráma és a szürreális dolgok megírása. De persze itt nem az volt a cél, hogy megijesszem az olvasóimat, csak egy kis hamis izgalmat vigyek bele a történetbe. Én élveztem írni azt a részt. :D
      Igen, szegény kiscica.
      Majd minden kiderül mi hogyan lesz Baekhyunnál, de amúgy nem tudom, miért egy sori jutott eszedbe Robinról? Talán szerepel benne egy ilyen nevű karakter? :D Csak azért kérdezem, mert én nem láttam még a sorit. :D
      Bizony, Seokjin a BTS-es Seokjin és majd még lesz többet is a következő fejezetben. :D
      Köszi a véleményedet. :D

      Kiri

      Törlés
    2. Igen, Robinnak hívták az egyik szereplőt a sorozatban. Vagyis, ahogy a címből is lehet következtetni kettős szemèlyisége volt a főszereplőnek és amelyiket próbálta ,,elnyomni" ő volt Robin. Amúgy a Secret garden főszereplője (akinek még mindig nem jegyeztem meg a névet) játsszotta. :-)

      Törlés
  4. Szia!
    Most olvastam el mind a három fejezetet! :) Ha tömören akarok fogalmazni, akkor nagyon tetszett! Szépen, választékosan írsz, és meg van benne az a plusz dolog, amit nevezzünk talán stílusnak, ami magával visz, és amitől érdekelt a történet, még akkor is, ha nem vagyok Yifan rajongó (sem Baek, de ez mellékes). Gondolom ezekkel nem mondtam újat, hisz látom, hogy rengeteg jobbnál jobb munkád van, így bizonyára tisztában vagy a képességeiddel, mégis úgy éreztem, talán nem bánod, ha még egyszer szemérmetlenül szembe dicsérnek! Gratulálok a tehetségedhez és a szorgalmadhoz!:) Nekem a második fejezet volt a kedvencem, valahogy annak a hangulata tetszett legjobban talán. Várom nagyon a folytatást! És köszönöm szépen, hogy olvashattam! (Asszem kezdem megkedvelni Yifant :)) )

    U.i.: Baromira tetszik a blogod kinézete! :) Ehhez is külön gratulálok! Minden téren követendő példa vagy! Puszi!

    U.i.i: Tudom, hogy nem kértél like-ot, de én adtam, mert csak :)

    Üdv,
    Egy friss rajongód ^^
    Xiumaru

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia te friss rajongóm Xiumaru

      Én tökre örültem a kis véleményednek, de annyira az jött át belőle, hogy engem egy egós kis pöcsnek képzelsz - még ha ne is ezt akarta átadni. XD Ezek akkorát nevettem. :D De a lényeg, hogy én örültem a véleményednek. : D
      Jobbnál jobb munkáim... :D Hahaha inkább olyan munkáim vannak, amiket élveztem írni, és inkább onehsotokban teljesítek jobban, de a hosszú történeteimbe meg annyira bele tudom élni magam és megszeretem a karaktereimet, hogy nagyon élvezetes lesz az írásai, így az olvasónak is jobban tetszik. : D
      Ah, de nagyon köszönöm a "szemérmetlenül szembe dicsérésed", jól esett. : D
      A blog egy sablon, amit egy lengyel lánytól töltöttem le, övé a dicséret. (amúgy nagyon szeretem a természetet és a zöldet, olyan nyugtató és kellemes.)

      Kiri

      Törlés
    2. Szia!

      Nem gondolok semmi ilyesmit rólad. :)
      Csak valahogy nevetségesnek éreztem, hogy én akarok itt véleményezni.:) Mint ha egy cukrásznak azt mondanám, hogy képzeld el a sütik finomak.:) Nahjó ez lehet, hüly példa volt, de talán egy fokkal jobb, mint ha azt hinnéd egósnak tartalak. ^^ Nem is ragozom túl! Várom a folytatást nagyon! <3

      Xiumaru

      Törlés